2010. szeptember 30., csütörtök

Slambuc, a mezítlábas

A The True Story of Slambuc sorozatunk második részében megnézzük, honnan indult ez az étel. A harmadik részben pedig bemutatjuk, mivé lett a mai ember bográcsában.

Az ún. mezítlábas változat a legegyszerűbb, legkevesebb alapanyagot kívánó slambuc, mondhatjuk úgy is, ez egy belépőmodell. Magán viseli az étel minden jellegzetességét, alkalmas arra, hogy másokkal is megkedveltessük ezt a szikár, de laktató pásztorételt. Amikor elég érett lettem arra, hogy én is megtanuljam a főzését, munkatársam és barátom jóvoltából ezt a mezítlábas változatot tanultam meg.

Lássunk neki!

Végy egy tiszta bográcsot. Vasbogrács legyen, amit nem szoktál mosószerrel mosni, csak száraz homokkal kisúrolni, sótlan zsírral eltenni, majd használat előtt forró vízzel kiöblíteni.
Sós szalonnát (de lehet házi füstölt is) felaprítunk, és kis tűzön megolvasztjuk a bográcsban. Amikor kész, a sült szalonnakockákat kiszedem és elrejtem a kíváncsi tekintetek elől (mert ha nem, az egyre éhesebb társaság feléli). Az a jó, ha sok forró zsír van a bográcsban, később annál egyszerűbb lesz a forgatás.
A forró zsírba beleteszem a vékony karikákra vágott krumplit és nagy tűzön üvegesre pirítom. Kavargatni kell, mert könnyen leragadhat.
Az egészet felöntöm vízzel, sózom és nagy tűzön forralom. Amikor a bográcskanál hátával a krumplit szét lehet nyomni, beleszórom az apróra tördelt száraztésztát (mai nevén lebbencstészta). Jó arányoknál a lébe nyomkodott tésztát éppen ellepi a zsíros főzővíz.
Lassan, odafigyelve főzzük, de nem szabad megkavarni, mert akkor vége a slambuc-sztorinak, végképp letértünk az igaz útról, már csak egy krumplistészta jöhet ki a dologból. ;-)
Amikor elfőtt a lé, óvatosan megrázzuk, előbb-utóbb a massza megfordul. Fordítás után nem kavarjuk, hanem a kanál hegyével alákotorunk a gombócnak, így előzve meg, hogy leragadjanak bizonyos részek. Jó sokáig kell forgatni, ami az eleinte lelkes vendégseregből kihozza az éhes vadállatot :-)) (Ezért kell a pörcöt biztonságba helyezni, vagy a tömeghangulat befolyásolására a megfelelő időben bevetni.)
A végeredmény egy olyan, zsírjára sült massza lesz, ami egy nagy gombócként forog a bográcsban. Látszólag nagyon kevés lett a cucc, összesült, de nem kell aggódni, tömény kaja, az a néhány túlélő jóllakik belőle!
A végén, az utolsó forgatásnál beletesszük a megmentett pörcöt és elmagyarázzuk az életben maradt barátainknak, hogy erre azért van szükség, hogy ne lehessen észrevenni a közben belepotyogott cserebogarakat. Végül - irodalmár barátaink nagy épülésére - rámutatunk, hogy Móra Feri bácsi ezt a poént már egyszer elsütötte a Disztingváljunk c. novellájában :-))
Néhány ember szívesen eszik hozzá kovászos uborkát, savanyú uborkát. Volt már olyan vendégem, aki kenyérrel ette, mert túl töménynek találta. De ő is túlélte. Sőt!

Nem akarok cönogasztonómiai mélységeket feltárni, legyen elég annyi, hogy legalább annyian szeretik hozzá a sört, mint a laza fröccsöt :-D

Mielőtt elmondanám féltve őrzött műhelytitkaimat, nézzünk meg a téma feldolgozásához egy rövid oktatófilmet.
Simor Anti bácsi egy pásztorember. A beszéde alapján hortobágyi lehet, a ruházata alapján gulyás, de semmiképpen nem csikós. Ő nem egy operett-pásztor, látom a szandáljáról. A kamu pásztorok nyáron, a filmekben tükörfényes csizmában járnak és folyton csergetnek. Anti bácsi bizonyára egy sinkakutyával tereli a jószágot, a bicskáját egy rendes bicskatokban tartja, de a dohányát már nem kostökzacskóban, mert már modern módon cigarettázik.

Láthattátok, Anti bácsi már nem a mezítlábas változatot csinálta. Az ő slambuca annyival volt figurásabb, hogy szórt bele az elején egy kis piros paprikát, tésztát pedig kétfélét is használt. Ugyanakkor nem vacakolt azzal, hogy kiszedje a pörcöt és később visszategye.

Befejező rész. Cselek és fortélyok:
  • Zománcos bogrács ide NEM jó. A rozsdamentes sem! Megmodtam: vasbogrács!

  • A fehér sós szalonnával könnyű bánni. A húsos szalonnával vigyázni kell, mert ragadhat és időnként ijesztően barna lesz a kiolvasztott zsír. De ha a kiszedett pörcöt a vendégek fogják elropogtatni, akkor mégiscsak a húsos a finomabb.

  • Lehetőleg öreg, tavalyi krumplit használjatok. Az újkrumpli ragad, mint a bélyeg. Azért ebből is meg lehet csinálni, de az elegánsabb, könnyebb forgatás helyett egy fárasztó, munkaigényes kapargatás vár reánk, a végén szülői kényszerre fogunk hivatkozni a témaválasztást illetően.

  • A krumpli főzővizét alaposan meg kell sózni, a tésztára is gondolva - de ezt Anti bátyátok is mondotta.

  • Én már egy ideje nem fehérlisztből, hanem teljes őrlésű lisztből készült tésztát használok. Ezt különben házilag is könnyű előállítani.

  • A krumpli főzésekor lehet bele dobni egy fél marék kölest. Vigyázni kell vele, mert elég sok vizet (és sót) vesz fel és könnyebben ragadhat tőle a massza. Legfeljebb egy keveset, az íze miatt.

  • Kisebb bográcsot a fülénél fogva is lehet forgatni, a nagyobbakat két kézzel, a pereménél kell fogni (A Slambuchegyek Hajdúdorogon c. videómban lehet látni, hogyan csinálják.)

  • A slambuc főzése időigényes. A krumpli hámozásától a 32. forgatásig eltelik 3-4 óra is. Erre akkor is gondoljunk, ha vendégeket hívunk és akkor is, ha ilyen vacsorára invitálnak bennünket! :-D

  • Ha délre akarunk slambucot csinálni, akkor nagyon ügyelni kell a folyadékbevitelre! A tűző napon, egyedül, órákig főzni elég nagy szívás, bár vannak ettől rosszabb élethelyzetek is. Lehetőleg árnyékos helyen csináljuk, akkor társaságunk is lesz. Ha estére lesz, lehetőleg ne éjfélre készüljünk el vele, ebből is lehet néhány probléma :-D

  • Bográcskanál! Majd elfelejtettem! Hosszú nyelű, kerek fejű fém kanál, erős nyakkal. A vége olyan legyen, hogy ne törjön a kezünkre vízhólyagot. Fakanál nem jó erre a célra.

  • Amikor haladunk a forgatásokkal, a tömeg elégedetlensége fokozódik. Ezt is tudni kell kezelni! Készüljünk fel, hogy meg kell védenünk a 32 forgatás indokoltságát, erre megfelelő néprajzi kutatást követően mindenkinek legyen saját meséje! :-)))

Legközelebb megnézzük, hogy a mai posztmodern, vacsoracsatás, celebkurvás, látványpékséges, főzőversenyes világban milyen slambucok vannak, vagyis: hogyan csinálják mások?

7 megjegyzés:

Unknown írta...

A tanácsok közt nem szerepel, hogy mértékkel fogyasszuk, mert igen nehéz étel, és óriási kalóriabomba. Egyébként :)

PO írta...

Tény. Ez az étel olyan korból való, amikor a béresek kicsúfolták a gazdát, ha nem elég zsírosan főzte - tehát akkoriban a "Norbi", "vega", "paleó", "makrobio" szavak nem bírtak önálló jelentéstartalommal :-D

borzash írta...

szuper. végre valaki, aki nem paprikáz, borsoz, meg effélék. a cselek és fortályok mind egy szálig igazak (bár éppenséggel zománcosban meg lehet főzni, ha éppen csak az van, de NEM AZ IGAZI).

a mi verziónk a témára: http://garum.blog.hu/2009/08/16/a_pasztor_raer

marta írta...

Szenzációs egy pasi vagy!..Imádom azt az Írói,humorista stilusodat!!!..:)szuper!..

PO írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
PO írta...

Se író, se humorista nem vagyok... a szenzációst viszont nincs szívem visszautasítani ;-)

marta írta...

..akkor szenzációs...!Egyetértek...nem akartalak megsérteni..:D
Majd a kemence -"receptedet"követni fogom....Üdv..Márta