Elloptuk!

A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog Pásztorkutya sorozatának indításánál egyszerűen elloptuk az egyik velőtrázóan szellemes mosóporreklám szlogenjét. Bizony, mondom néktek, jobbat én sem tudtam volna! 

Így:

Előtte   -   utána!

Blogunk mai meglepetésvendége csak nektek meglepetés, én naponta hallgatom az ugatását. Fertályórára sem lehet róla elfeledkezni, még ebben az ingerszegény, erdő melléki helyen is mindig talál ugatnivalót. Származása szerint vegytiszta pumi, akkora akaraterővel és energiával, hogy neki sosem hajlik vissza a füle (pedig a terriereknél kéne).

Itt a tavasz, ilyenkor nincs mese, meg kell újulni neki is. Rendszerint vele kezdem a nyírást, mert ő jól tűri az ollót, később jön a másik, az nagyon ördögfattya, őt csak kb. egy hét alatt lehet lerendezni, pedig a puliról nem jön le egy vödör szőr.

Buksi, a pumira jellemzően aktív, éber, intelligens, agilis, érdeklődő. Annak idején végigasszisztálta mellettem a járdaépítést, tényleg minden érdekli.

Nagyon szeretem benne azt, hogy fegyelmezett, nincsenek kiszámíthatatlan reakciói, két éve a tipegő kislányunk legbiztosabb támasza volt. Kinti főzéskor meg nem dézsmálná az elérhető magasságban hagyott dolgokat. Ha vendégek vannak, nem koldul, hanem illedelmesen, a tűzhöz közel hallgatja a beszélgetést.

Nincs birkanyájam, sem kecském, így Buksi látszólag munkanélküli. Ő viszont mindig talál magának valamit, megpróbálja az őrzésvédelemben megvalósítani önmagát. Hiába a nyugodt, erdei környezet - az a gyanús, ami nem gyanús - az ő figyelme nem lankad. Bár, amióta van egy hyperaktív puli társa, inkább már csak a főnököt játssza.

A pumi a nemrég kialakult sinkakutya nem is olyan távoli rokona, az újkeletű fajtában neki is van egy téglája.