2011. március 31., csütörtök

Végre csalántea!

Ez a tavasz lassabban bontakozik ki, mint máskor. Igaz, hogy a füzek már hajtanak, de tavaly ilyenkor már virágzott a mórabóra szilva.
Végre megjelent a csalán friss hajtása is, megkezdődik az őszig tartó zöld tea szezon! Egy férfi jól ismerheti azt az érzést, milyen vagány dolog korán reggel egy gatyában kimenni és szedni egy marék zöld levelet (menta, citromfű) a reggeli teához. Mondjuk a csalán nem tartozik az egy szál gatyában is szedhető teaalapanyagok közé, mert március-áprilisban az igazi. Ha később lekaszáljuk a csalánt, a friss hajtások egész nyáron jöhetnek.

A nagy csalánról (Urtica dioica) lehet tudni sok mindent. Ősrégen a rostjából is készítettek szőttest, a régi rómaiak is tudtak mit kezdeni vele: hidegben megpaskolták vele magukat (és akkor nem a hideget, hanem a fájdalmat érezték, tüneti kezelés).
A népi gyógyászatban viszont nagy karriert futott be. Vízhajtó hatású, ezt hamar észrevehetjük (de szívelégtelenség miatt kialakult ödémáknál nem javallott). Nyilván japán tudósok, vagy minimum valamelyik oxfordi egyetem kutatói kimutatták, hogy teája roboráló hatású, vértisztító. Így része lehet a tavaszi tisztító kúráknak. Természetesen Maria Treben néni is ajánlja sok nyavalyára.
Sokoldalúan használható növény, a reumások panaszait is enyhítheti, de a gyökeréből készült teákat is több probléma orvoslására használhatjuk.


Én a teát úgy készítem, hogy megmosom a frissen szedett hajtásokat, majd durván felvagdalom. Néhány csipetnyit egy liter vízzel leforrázok, majd lefedve 10 percig állni hagyom. Tehát ez egy forrázat típusú tea. Ijesztően sötétzöldes-barnás színe van.
Megfigyelhetjük, hogy mennyire eltér egymástól a frissen szedett növényi részből és a szárítmányból készült teák íze.  Ez szerintem a csalánnál jelentkezik a legélesebben. Míg a mentánál jól összeköti a teákat a mentaíz, a citromfű, cickafark, kamilla sem esik távol egymástól, a friss és a szárított csalán ég és föld! Annyival gazdagabb aromájú a friss hajtások íze.
Rendszerint üresen iszom, ízesítés nélkül. Ha mézet teszek bele, azt csak a tea langyos állapotában, mert nagyobb hő hatására a méz antibakteriális összetevői károsodnak.

A posztot hétvégén hamarosan egy csalánlevessel kiegészítem. Mivel jelentős tápértéke van, az állatok takarmányozásában is hasznosították. Nagyanyám például kiskacsáknak adta, összevagdalva, darával meghintve.

4 megjegyzés:

Hajdul írta...

Régen hallottam, leírva pedig sohasem láttam a Mirabolánt, ahogy felétek hívják:Mórabóra.

PO írta...

Hívják úgy is, hogy fosószilva, de ezt csak annak van joga használni, aki legalább 10 talicskával vitt ki a vaddisznóknak évente. Például nekem :-D

anica inkognitóban írta...

Te kihordtad a mórabórát a vaddisznóknak???? legközelebb hozd nekem! :)
Hajdúl: én meg a mirabolánt nem hallottam soha :O

A frissen szedett,zsenge csalánleveleket nyersen rágtuk anno Kassán, egy nyári táborban.Nekem volt valami uborkasaláta-feelingje, de ez szubjektív benyomás lehetett csak.:)

Mitzi von Küche írta...

Csalánt szedni gatyában...Hiába, aki tud élni! :)