2012. május 13., vasárnap

Csodaréti fenekeszegek


Süllőcske több ízben elvisz bennünket szépséges magyar tájak régi embereinek főzési szokásaihoz. Vízpartok környékén kalandozunk elsősorban, többnyire halakat készítünk szabad tűzön, eredeti módon, egyszerű eszközökkel. Halakat fogunk a Tiszán, a holtágakban, főként családi termesztésű, vagy szabadban gyűjtött hozzávalókat használunk fel. Fő cél a régi módszerek rekonstrukciója, de a mai korra értelmezhető megoldásokat is keressük. Végső soron azt a filozófiát képviseljük, amely megmutathatja az ősi műveltségek és a jövő kultúrája közti hidat. /PO/
 
Már régen megfigyeltem a Tiszán, ahol a gém, ott a balin. Nem véletlen járnak egy helyre. Kishalakat esznek ők, a gém a balinrablásokhoz igazodik, én surranó csónakomból messziről észreveszem a gémeket, kócsagokat, bakcsókat. Leveszem a gázt, s már repül is a műcsali.
Mostanság csurog vissza az árterekről a víz, a fokok környékén nagy csapkodások.
A balin, vagy baling, villámkeszeg, fenekeszeg, bolond bulcu, ragadozó őn tulajdonképpen egy nagy keszeg, megerősödött állkapoccsal, ragadozó életmóddal, hihetetlen gyorsasággal, vitalitással. Ezüstös torpedóként robog, vad, de tanulékony, az öregek becsaphatatlanok.
A napokban igen jó kapás volt, szinte minden dobásra jöttek a nagy rávágások. Eljött hát az ideje, hogy a délalföldi régió régi halászainak ipszilon alakú nyársra feszített balinját elkészítsem.
Fölpakolunk, s nemsokára a Nagyszéksós menti Csodarét dűlőjén zötykölődünk. Margitvirág, pipacs, zsálya, szarkaláb szegélyezte, gyönge zöld mezők, gabonatáblák között haladunk, majd feltűnik úticélunk, a régi Klebelsberg-féle tanyasi iskola. Idilli szép tájban, nyugalomban, hattagú csapatunk belakja a terepet. Ez természetesen a fiúk részéről a barackpálinkázást jelenti, bekapunk hármat, asszimilálódni kell.

Íme a három fenekeszeg. Híres arról, hogy neki van a legtöbb ipszilon szálkája, ezért is ette a halász maga, mert a „jó hal az pízt érő”. 












Meg aztán tudott irdalni, amit remélem én is megtanultam. Tudom szebben is, de ez gyors is. 10 mp egy oldal.




Nyársalásnál sózzuk-e, kérdezitek. Kiló feletti halakat kell. A filéket elég volna sülés közben.
A halász parajdi sót, szegedi paprikát, frissen tört borsot dörzsölt az irdalásokba. Nem, nem kell félni, hogy megég, nem fog, meglátjátok. Amíg sózódik, a tűz lobog, Irsai Olivért iszunk fröccsben, nagyon ízlik.

El kell mondanom, hogy a standard grillezős szetteket, kütyüket soha nem tudtam megszeretni, faszenet is csak ritkán használok. Most igen, mert itt csak rőzseszerű anyag áll rendelkezésemre. A parázs fő tömegét ez adja, amire még faszén jön, így mire az alsó elhamvadna, beizzik a szén, így biztosítom a folyamatos, egyenletes hőt.

Következik a nyársra húzás. Ehhez y alakú, hajlékony, de erős ágakat nyesek, kihegyezem, a nyelét is. A halak hasüregét a farok felé meghosszabbítom, ide kerül a nyárs nyele, a farok dróttal rögzítve. A villa a hasüregnél ágazik el, többször átbujtatva a hasi lebenyen, hegye a kopoltyúfedőt átütve jön ki. Így nem fordul el, még a 2-3 kilós hal sem, meg se moccan. A nyársra húzott halak vastag húsába vékony szalonnacsíkokat fűzök. Ez a hal ugyanis a keszeg és a süllő között van, vagyis száraz húsú.
Leszúrjuk hát melegedni a tűz mellé, előbb függőlegesen,...


...majd később megdöntve. Néha fordítunk rajta.








A hal lassan pirulgat, a fiúkkal borozunk, a lányok lilahagymás rukkola salátát kevernek. Fokhagymát, gyömbért finomra vágunk, olvasztott vajjal keverve kenem a halakra.

Gyönge újkrumplikat bevágunk, belé vékony szalonnaszelet, fokhagyma, só, rá darabka vaj. Hatosával alufóliába csomagoljuk, parazsas hamuba tesszük, a halakkal átellenes oldalra. Ilyen lett petrezselyemmel.

Ha nincs alufólia, tormalevél, vizes papír is megteszi.








Elkészült, terítünk.













Hozzáteszem, hogy a házban talált, műanyag tányérokat, evőeszközöket inkább nem használtuk. Deszkáról kézzel, bicskával ettünk, nagyon ízlett.


 * * *
A következő rész tartalmából:
- „Különös nép élt mindig is a Dráva-szögben, melynek eredete a Vinca kultúráig vezethető vissza. Hatalmas vadvízország lakói ők. A hely neve: Kopácsi-rét…”

28 megjegyzés:

Sheila G. írta...

szép eszközök (első kép)

olyan ritkák mostanság a szép eszközök.

bélabácsi2 írta...

Ej, süllőcske írásait olvasgatva bánom csak, hogy nem tanultam, nem éreztem rá a horgászatra még gyerekkoromban, egyik (mostoha) nagyapám hívó szavára nem hallgatva...pedig halat minden formában, mindenhogy ennék napestig, főleg a szabad tűzön, hagyományosan készült fogásokat, ahol a természet szeretete és a hagyományok tisztelete valami csodálatos gasztronómiai élményben egyesül.


Egy javítást kérünk:
Klebelsberg és nem Klebersberg
:)

Mitzi von Küche írta...

De jó Neked (meg az asztaltársaságodnak)...

PO írta...

Köszönöm, Bélabá. :)

Névtelen írta...

Jóóóóó!
Ezért már érdemes... D

Remy írta...

Ha most ez lehetne a vacsorám...!

Mitzi von Küche írta...

Pásztortűz pólót szeretnék. Hol kapható?

PO írta...

Csak nálam! :D

anica inkognitóban írta...

én is, én is! hozol 9-én??:)
guszta a hal is, de az a krumpli..hmmmm...:)

Sheila G. írta...

megvan!
pólót kérek :)

PO írta...

Aki Pásztortűz pólót szeretne, privátban írja meg a méretet. A mellbőség mégsem egy nyilvános adat, ugye? :))

Sheila G. írta...

megtörtént:D

Andrass9 írta...

Hát ez fantasztikus írás volt! Ki nem állhatom az y szálkás halakat, és az irdalás is bennehagyja (gyerekkoromban fennakadt egy a torkomon vagy 8 órára - Budapest-Baja hajóút elején).
Pedig mennyire enném. Süllőcske leírása plaszikus, szinte a számban érzem az ízt!
Pólót köszi nem kérek, sohasem hordtam. Balinozni viszont elmennék egyszer!

PO írta...

András, biztos, hogy balin-szálka volt? Nem kéne inkább csukáznod? :))

kilyes írta...

Csócsálnám!

Daróczi Imre írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Sheila G. írta...

utolsó mondatot kérem törölni.

Waka írta...

Egyrészt igen jól van adjusztálva, másrészt remek étel, harmadrészt képtelen vagyok elküldeni a hozzászólásom.

Waka írta...

Na, jól van, sikerült, na de ennyi cécó.

Névtelen írta...

Szép.
Kissé macerás. Várom a következőt, a Kopácsi réti módra készült hal az egyetlen étel amin eltűröm a vegetát.
Boar

PO írta...

Nem értem, időnként a bevált módszereket sem tűri el a blogmotor. Márpedig kommentelni muszáj! :))

Andrass9 írta...

Nekem elég soká esett le, hogy ahelyett, hogy elmenne a komment, a gugli be akar jelentkeztetni, amit viszont a keskeny ablakban elsőre nem lehet látni, így bezártam az ablakot. Az identitás választásánál a Google fiók volt kiválasztva, de nem tűnt fel semmi "belépés" felhívás.
Szóval lehet, hogy ez a gond egyeseknél?

Névtelen írta...

Egyszer kellene tartani egy blog-horgászatot is előbb-utóbb. :)
(gyvy)

Andrass9 írta...

Honnan szerezzünk engedélyt? Vagy létezik napijegy is?

süllőcske írta...

Majd én engedélyezem a pecázást.
Úgyis úgy hívnak szűkebb hazámban: A "halügyminiszter".

PO írta...

Terveztem a közelben néhány horgásztavat, valahová csak sikerülne :)

ani-culinaris írta...

Hmmmmm de guszta! Csorog a nyálam! Ide vele! :))

hzizi írta...

Gyönyörű poszt,guszta leírás, nyálcsorgató képek... hajaj, csak gratulálni tudok!