2012. augusztus 20., hétfő

Gölődör

by Süllőcske

Ezen étel eredete olyan távoli időkbe mutat, mely keletkezést aligha lehetne kimutatni.
A mai Székelyföld  ősi népessége a bronzkortól kezdve kőalapra épült gerendaházakban élt, a hegyoldalakon nagyállattartással foglalkozott. Nyári szállást tartott fenn a magaslaton, állatainak szénát gyűjtött a téli időszakra, jószágai tejét tartós élelemmé alakította.
Állatot vágott, mindig okkal, szelektív vágás, ünnep, éhínség okán.  A vágott állat minden részét igyekezett jól felhasználni, tartósítani. A vágás idején viszont a romlandóbb részeket, vért, belsőséget azon frissiben készítette, s a tor, az áldozati rítus részévé váló étkek némelyikét ma is receptkönyvünkben találjuk.

A gölődörleves viszont ritkaságnak számít még olyan archaikus falu hagyományaiban is, amilyen Lövéte. Edit, az ételmondónk Lövéte szülötte, Mihály István geográfus, természetvédelmi szakember barátom csodálatos felesége.
Elmondta nekem a gölődör dolgát, s azt is megígérte, ejsze elkészíthetjük közösen.
Így adódott hát a lehetőség, hogy ezt a leírást, nyájas olvasó, Neked ajánlhatom.

Ezen a júliusi késő délutánon négyféle autentikus székely eledelt készítettünk, de maradjunk egyenlőre ennél az egynél.

A gölődör tulajdonképpen a báránygyomor, pacal, szépen megtakarítva. 


A gyomrot késsel megformáztuk, a leeső részt felcsíkoztuk. A felhasított, szép tiszta gölődört visszavarrtuk, csak egy rést hagyva a töltéshez.


A töltelékhez a bárányvért ledaráltuk a kisütött szalonnával együtt dinsztelt hagymával vegyesen. Tojás, kevés rizs, vízsó, bors és csombor került még hozzá. A bekevert töltelék a pacalba töltődött, vigyázva, hogy legyen helye a dagadásnak, majd bevarrtuk.




A kis gömböckék és a pacalcsíkok a  vasbográcsban felforralt vízbe kerültek, és főttek, főttek. 

Mikor  jól kidagadt a gölődör, a lé sót,  babérlevelet és egy tejes, kevéske lisztes, tojássárgájás habarást kapott.
A gölődöröket kivettük,  szépen szeletelve kerültek a tányérokba. A cérnát persze kihúztuk. Szép, mély ízeket éreztem, a töltelék nagyon finom, a lé selymes, kerek, ízes, a pacal vékony, egész picit ropogós, mintha fafülgombát ennék.


Nem fitnesszkaja, azon remek emberek leleményes eledele, akik keményen dolgoznak és tisztelik a Világügyelő ajándékait. 

11 megjegyzés:

Sheila G. írta...

hát ez bizony érdekes. sose hallottam róla.

Andrass9 írta...

Én sem hallottam róla, de ez nem csoda. A gyomor fogyasztása nálam még nem gyakori, meg Erdélyben sem jártam sohasem.
Ez akkor egyfajta véres hurka akarna lenni? A töltelék arra hajaz, igaz, nem zsemlével, hanem rizzsel.
Minden esetre szívesen megkóstolnám!

Kati írta...

Én sem hallottam ezen a néven, de pont olyan mint a mi gömbecünk, csak azt disznógyomorba töltjük:http://makacskakonyhaja.blogspot.ro/2012/01/gombecgomboc.html
Mi nem szoktuk levesbe főzni, de olyat is hallottam már.

Mitzi von Küche írta...

Ej, de jó a mai nap, igazi ünnep: Süllőcskét két remek blogban is olvasni!
Még sok ilyent kérünk Székelyországból - táj-, életmód- és ételleírást.

süllőcske írta...

Érdekes, hogy ugyanezen a néven van nyírségi tésztaféle is. Bár erre nem egy példa van, például a cibere tájanként mást jelöl.
Igaz az, hogy afféle véreshurkáról van szó, igen kevés rizzsel, de levesnek komponálva.
A Hargitán is kevesen ismerik már, kimondottan az öregek tudják, sokan már nem is eredeti nevén nevezve. Csak úgy mondja a néne,hogy: Várom már, hogy ejsze ölhessek, sss megfőzzem a VÉREST!
Kérdem erre:-Róza néne, aztán az finom-e, szereti-e? A válasz erre sokatmondó pillantás az égre, sóhaj.
Na, kérem, itt megállt az idő!
A kisgömböc hasonló a disznóvágás szitujában.
Azt nem tudom elképzelni levesben, viszont a bárány finom íze nekem bejön. Nagyon tartalmas leves, annak ellenére, hogy a leve nincs megpakolva betéttel.
Nem véletlen a bárányízű lé tejes habarása, babér használata. Az állat intenzív ízét kissé legömbölyíti, bársonyos, kerek íze lesz.


anica inkognitóban írta...

Érdekes, de nekem csak olvasmányélmény marad. Azért viszont köszönet! :)

PO írta...

Felénk is volt régen egy olyan variáció, hogy véres töltelék+leves.

Eredetileg a húgyhólyagba töltöttek véres hurka tölteléket. Akkor még rizs helyett ebben kölest használtak.

A levesben reszelt savanyú uborkát főztek, babérral ízesítve, majd beletették a gömböcöt. Tejföllel gazdagították. Később nem készült gömböc, hanem a véres hurkát használták ebben az értelemben.

Névtelen írta...

Van aki mifelénk hurkalevest készít. Azt hiszem nekem tömény lenne. Valamely kamu ismeretterjesztő csatornán rénszarvas vérből készítettek galuskát, s az is levesfélébe került bele. Magyarországon kezd kimenni a divatból a belsőség fogyasztása.

süllőcske írta...

Ha csak az étvágygerjesztés volna egyedüli célunk, beírnánk egy olaszos tésztaételt és slussz.
E blogocska kitűzését úgy értelmezem, hogy az a gasztrokulturális értékek feltárása és védelme, ha azokat a feledés, vagy félreértés veszélye fenyegeti.
Ezeket nem igyekszünk az ételmondók körülményeitől eltérő módon élők étlapjára ajánlani, csupán értelmezni szeretnénk, hogy miként keletkezik egy történelmi étel, és hogyan állja ki az idők próbáját.
Hajdulaci, a rénszarvaspásztorok úgy nyilatkoznak, hogy a világon a legkedvesebb ételük a rénszarvashús főzővizében készült vérgaluska.

süllőcske írta...

Hajdulaci, majdnem elfelejtettem, hólében főzték? Mert ha nem, akkor nem ér!

Névtelen írta...

Süllőcske. Ha a hólében állás, hólében főzésnek minősül.