2012. október 9., kedd

A vásár fiai


by PO
Debrecenben évente kétszer van afféle nagy kirakodóvásár. Jó negyedszázada határozták el, hogy felújítják a hagyományokat. Mármint a Hortobágyon, a tavaszi kihajtáskor és az őszi behajtáskor szokásos vásárokét. A tavaszit április végén tartották hagyományosan, ezt hívták Szent György napi vásárnak. Az őszi szeptember végére esett, Szent Mihály napi vásár volt a becsületes neve. A két debreceni vásárt ma már csak pongyolán Mihály napi vásárnak hívják. Ezeknek mindegy.

Néha kinézek a vásárba, mindig fél pénzzel, néha nem. Most kilátogattunk, aztán gazdag vásárfiával tértünk haza. Na lássuk csak, mi köze egy gasztroblognak a vásári szerzeményekhez!

Vigyázat, a poszt további része termékmegjelenítéseket tartalmaz! Viszont mogyorót még nyomokban sem.

Itt van rögtön ez a néhány kis vas lábos. Vagy inkább serpenyő?
Tudom, hogy ennek az ápolásával sok munka van, de hiába jelentek meg az olcsó, kerámia bevonatos kínai hamisítványok, nekem kellettek ezek a bohókás külsejű edények azokkal a nagy, fazékra való füleikkel. Még sütőben is lehet használni őket. Különben meg jó vastag anyagból vannak.

Aztán itt van ez a helyre kis kosár:
Húsz évvel ezelőtt én voltam az egyetlen férfiember a környéken, aki vesszőkosarat mert használni. Mert felismertem, hogy milyen praktikus, emblémás reklámszatyrot meg már akkor sem vettem a kezembe. Szóval a réginek a feneke már kezd töredezni, ideje volt lecserélni. Ezt a remek darabot Békésen kötötték. A néni megmutatta a görcsös ujjait, amivel már 50 éve fonja a vesszőket.

Találós kérdés is lehetne, ez mi?
Ez bizony egy fenőkő. Kisebb kések élezéséhez fogom használni. Van nekem kisebb, de ez 20 cm, kényelmesebb a használata. A befejező műveletet pedig egy muffinsütő mázatlan fenékrészén fogom csinálni.

A szegedi paprikaárussal is bótoltam.
Nem fűszerpaprikára volt szükségem, arra megvan a húsz éves beszerzési forrásom (bodomi, tehát feketeföldi).  Hanem füstölni való alapanyagra. Így aztán megvettem az egyik füzért, ami az árus cégére volt a vásárban. 7,5 kg volt, majdnem 2 méter, a nagy súlya miatt dupla spárgára volt felfűzve. Azóta Kingával kicsumáztuk, az este füstön szárítottam, azóta megy a befejező szárítás.

Volt egy érdekes felfedezésem, a köleses sör.
Egy "Palóc kézműves sörök" tábla alatt árulták a Jászdózsán készülő sört, ki érti ezt? A palóc, vagy jász atyafiak nem voltak szégyellősek, 400 forintért osztogatták az arra rászorulóknak. Vettem egy üveg világosat és egy félbarnát. Otthon eltöprengtem azon, hogy miért kölesesnek nevezik, amikor a kölesen kívül nem írnak más gabonát. Különben finom volt mind a kettő.

Vettem még juhtúrót, nagyon rányúltam a tutira. Gulyás Mihálynénál olyan túró volt, ami tényleg nagyon hasonlított gyermekkorom ízeire. A juhtúró árusoknak van az a kedves szokása, hogy pillanatok alatt a szánkba gyömöszölnek egy üdvözlő falatot. Én rágom, ízlelem vigyorogva, majd az arcomról lefagyó mosollyal megkérdezem, hogy "ebbe mennyi tehéntej van???".  Később megtoldottam: "és hány százalék kókuszzsír?" Láttam az asszony szemén, hogy a tehéntejes kérdés nem érte váratlanul, a kókuszzsíros cselt viszont még nem ismerte. Basszus, kár volt neki elárulni!

A Nárcisz sajtbirtokról egy darab érlelt kecskesajt is jött velünk haza. 

Hát ilyen gazdag vásár volt ez.


12 megjegyzés:

Sheila G. írta...

a vaslábos az nagyon jó. igazi? nehéz? tényleg?

Névtelen írta...

Ezek szerint az idén is sikerült lemaradnom a vásárról. Már évek óta nem tudok elmenni. Sajnos, pedig szeretnék. Erzsébet

László Hajdú írta...

A fenőkő rögtön megvolt. Tényleg ciki férfinak kosárral járni. Mondjuk ahogy már korábban írtam egy tápai gyíkínyszatyor a vágyam. Ha még lenne ilyen vásár a közelünkben:
1. Olyan kucsmát vennék, melyben az egyik képen vagy
2. Gyíkínyszatyrot mindenképpen
3. Rendes, varga által csinált csizmát.
4. Bekecset, mert a mostani kezd tönkre menni
5. Késeket még.
6. Vasbográcsot, s esküszöm használat után bezsírozom, s nem dőlök el elröfögve a pörkölttől.
7. Olyan szövetkabátot amit valaha csakis az ilyen vásárokban árultak.

Ilyen vásár régen a mi utcánk sarkán volt. ha ismét lenne összefutnék az összes barátommal, rokonaimmal...

A füstölt paprika receptet meg elvárjuk majd.

PO írta...

@SheilaG: ezek nem öntvények, hanem lemezből készültek, de vastagabból, mint az egyre silányabb vas serpenyők. Ezért is tetszett meg: "van benne anyag".

@Erzsike: pedig a gyerekeiddel meg kellene ismertetni a törökmézet, meg a bocskorszíjat, mielőtt elviszi őket az eukompatibilis HACCP :))

@HajdúL: a vesszőkosár nagyon progresszív dolog. Különben azt a tápai gyékényszatyrot fel kéne támasztani, emlékszem, hogy régebben is beszéltétek.
Egy olyan kucsmát én is szeretnék, most láttam egy szürke-fekete átmenetes színűt, az is nagyon dögös volt. Ha rászánok 10 ezer forintot, inkább csináltatni fogok és kicsit alacsonyabbat. Ebben minden ajtófélfánál fennakadnék.
Bekecs is vót, nagyon szépek!
De olyan szövetkabátot már nemigen találsz.
Hehe, én már lejöttem a szép késekről, bár a dixon késesnél épp most csináltatok 3 kést szénacél pengével :-O

László Hajdú írta...

Igazság szerint vásárban soha nem vettünk "szőrmeárut". Nagyapám nyersbőr felvásárló volt, kisvárosunkban vagy öt szűcs működött. A rokonságban is van egy. Mégis mindig volt szőrme cuccunk.

Sheila G. írta...

PO: hogyan kell a paprikát füstölni?
elvágjam? vagy csak megbökjem? ugye nem kell előtte kiszárítani?
sürgős választ kérek, amíg megy a füstölő..
:D

süllőcske írta...

A paprika posztot igen várjuk.
Hajdulacinak is izenem: Találtam autentikus készítőnél beszerzési lehetőséget a tápai szatyorra, kicsi példányszámban.

László Hajdú írta...

A google is hülye!
süllőcskének izenem: nosza
Egy kell a birkahúsnak és a halnak
Egy pedig kell a tabletnek.

Andrass9 írta...

A serpenyők klasszak, tetszik a kosár is. Én is kosárral járok vásárolni!
A fenőkő nekem is azonnal megvolt :)

anica inkognitóban írta...

gyönyörűek azok a paprikák!!

Mitzi von Küche írta...

Én kérnék szépen egy tápai szaryrot!

Mitzi von Küche írta...

Lassan fenkő (nem fenőkő) is kell, mert a régi leesvén kettétört. Na majd a tavaszi vásárban...