2012. október 28., vasárnap

Perkeltünk

by PO
A reggeli a tegnapi kacsasült alja-maradéka volt, kenyérre kenve. Nem zsír, hanem reszketeg, remegő pecsenyelé. A tönkölykenyerem ehhez nagyon megfelelő, együttműködő partner volt. Az éledő jókedv jeleként néha felkiáltottam: rilett, bazmeg! Hiába, na, ha akarunk, tudunk és értünk a gasztrosznobok nyelvén is!

A reggeli után letöröltük a szánkról a maradék morzsákat, következett a mai szereposztás. Süllőcske lett a séf, én meg sztázsoltam (ez krumplipucolás, mosogatás, de ezzel a dumával soha nem lehetne becsajozni, úgyhogy). Végig követtem, segítettem, fotóztam, meg a posztírás is nekem jutott. Na, ki járt jobban, vajon? Megjegyzem, hogy ő meg hazavezetett ebben a hideg, esős időben. Ő sasol a sötétben, cibálja a kormánykereket, én meg ülök itt a meleg szobában és gombokat nyomkodok, csongrádi kadarbort kotyolok. 

A mai első program egy halpaprikás elkészítése volt.  Egy ilyet vízionáltunk:


Ezt lehet pontyból, meg sok mindenből. A mai poszt attól különleges, hogy csukából és törpeharcsából készül. A netes keresők számára egzaktabban: halpaprikás, csuka, törpeharcsa. És attól igazán egyedi, hogy Süllőcske főzi.

Könnyű volt lemondani a szabadtűzi főzés örömeiről, kint eső, szél, 5 fok árnyékban. Így aztán beszorultunk.

Akkor nézzük a perkelt csuka esetét lépésről lépésre.

Az alapanyagok.
Párolódik a hagyma a sült vajban.
Filéződik az XL-es törpeharcsa.
Finom zöldpaprikákat bele!
Paprikát bele!
Egy kis kadarbort is...
Belekerülnek az alaplé kellékei, a gerincek, csontok.
 

A csuka és törpefilé sózása, nem sokkal a főzés előtt.
Csontok ki!
Gazdag lett az alaplé.
A szép húsok is belekerültek.
Párolódnak.
Utópaprikázás igen választékosan. A háttérben egy következő poszttéma, forrásban.
Utolsó kóstolás.
A csipetkéket is kiszaggattuk...
...majd megfőztük.
Aztán fotogén is legyen, ne csak finom!
Hosszú az út egy ilyen fotóig. De megéri végigmenni rajta!

Szóval ez a perkelt csuka igaz története. 
A zöldpaprikák Süllőcskéék kertjéből valók voltak, a hagyma makai,  a paprikák szegediek, a bor pedig csongrádi kadarbor volt, csak hogy a cönológia terén is rend legyen. És a halak sem a teszkóból jöttek!

Készült még ma két másik érdekesség is, ezek is hamarosan következnek.
 

19 megjegyzés:

anica inkognitóban írta...

Korán reggel olvastam, ez egy merénylet volt ellenem:majd' meghalok egy tányérnyiért! :)

László Hajdú írta...

Jó cucc! Elképzeltem a kalandúrát a Zsáka-Furta-Csökmő-Darvas útvonalon Szeged felé.
A "kadar" szótól kiakadok. Mifelénk is dívik újabban, ahol semmit nem tudnak rendes nevén nevezni a kadarka felnőttesítése. A "ka" pedig ez esetben nem kicsinyítő képző. A "makai" hagyma szóban erős Süllőcske hatást érzek.

Remy írta...

Egyszer szó szerint betegre ettem magam harcsapaprikással, úgyhogy fenntartással kezdtem olvasni, de mire a végére értem beindult a nyáltermelődésem. Ez jelent valamit! :)

László Hajdú írta...

Különben meg csak a nokedli miatt eszünk paprikást, pörköltet, nem?

süllőcske írta...

Laci, a kadarkácskát én nem tudom, hogyan KELL nevezni.
Egy biztos, kadar megnevezéssel találkozom leggyakrabban, illetve a Pusztamérges, Ruzsa, Forráskút, Zsombó vonalon az idősek kadárbort emlegetnek.
Perkeltünk pedig a keményebb, táblás húsú és zsírosabb, krémes állagú halak párosításáról szólt, az erőteljes ízek, aromák jegyében.

László Hajdú írta...

A "kadar" az egy másik szó. Ha minden igaz a hunoknak valami tisztsége volt.

süllőcske írta...

Kedves Laci, én szívesen kiegyezek a kadarka szóval is.
A néveredetről még annyit, hogy maga a szőlőfajta a balkáni térségből terjedt az Alföldre és a szekszárdi borvidékre, nagyjából az 1600-as években.
A szerb, albán területre viszont Közép-Ázsiából hozták, egyesek szerint a hunok, mások szerint az őket követő avarok.
Nevét állítólag Skadar városról (Albánia)kapta, és az sincs teljesen kizárva, hogy köze lehet a hun bírói tisztség nevéhez, ha figyelembe vesszük az időrendi és hangi egybeeséseket.
De mondom, én nem állítom azt, hogy tudom, mert valójában nincs erre elég tudományosan bizonyítható tényálladék.

László Hajdú írta...

Valamikor a csongrádi kadarka is igen híres volt. Mondjuk nekem a büdös, kocsmaszagú bor meghatározás illett rá.

PO írta...

Laci, ha már ekkora luftot rúgtál kadarka ügyben, különösen vicces, ahogy lenokedlizted a csipetkénket :D

Ps.: annyira kifinomult a stílusérzékem, hogy a szekszárdira még sík részegen sem mondanék kadart :-O

PO írta...

@Anica: ma még meg tudnám menteni az életed'! :))

. . .

Különben Süllőcske hozott egy kis pénteki halászlevet - csak hogy folytassam a kínzásotokat. Na, az még egy remekmű! Kár, hogy ma elköltöm az utolsó adagot. Hidegen, kocsonyaként, tönkölykenyérre.

Mitzi von Küche írta...

Nagyon - nagyon...
(Süllőcske milyen elmélyülten koncentrál. Nála a főzés is alkotóművészet.)

Névtelen írta...

te Imre!

előző életedben te valami középkori börtönben lehettél kínzómester:)

kutya

anica inkognitóban írta...

PO! ne izgass! :DDDDDDDD

Hajdú Laci, a nokedláj az nem csipetke és nem is galuska, ha jól tudom. :P
Hmm... egy jó kis vajasgaluska... kiskanállal (gyk:teás) szaggatva :)

anica inkognitóban írta...

Nem tudom, a bor lenne kocsmaszagú? Nem a pacákok, akikből kipárolog? Én még büdös bort sosem ittam. De ezentúl figyelek. Laci, felhívhatlak, ha tanácstalan vagyok? (mint egy kisközség):P:D

Márkaséf írta...

Nagyon jók vagytok! Úgy kelletek Ti a magyar (gasztroblog) kultúrának, mint az egyben sült kacsának a tisztességes sózás.

Andrass9 írta...

Ez a csipetke dolog nem egy félreértés? Valahogy, ha ekkora csipetkéket kapnék egy bablevesben, igencsak reklamánék :)
Amúgy sárga vagyok az irígységtől, hogy ilyen kajákhoz jutsz hozzá!

süllőcske írta...

Andrássom, akkor minden félreértés.
A hatalmas katona félreérti az aprócska szabót, hogy mekkora egy arasz, a szárma méretének megítélésében összekülönbözik valahány tájegység népe.
Levesben apróbb, köretnek harapósabb, durvább csipetkét képzelek. Karakteres, csukaízhez, vastag, ízes szafthoz, nem jó a kisasszonyos levesbetét.
Legalábbis PO-val férfiasabb, mokány tésztát éreztünk a pörihez, nincs az a konvenció, aminek ízlelés nélkül alávetném magam.
A tésztás mód nagy képviselői a sváb hagyományú emberek, Közép-Dél- Dunavidék ad csipetkét a halpaprikáshoz. Senki70 véleményét hallgatnánk szeretettel, ő decsi.
A pöri jó volt, úgy találtuk.

PO írta...

@Márkaséf: köszönjük szépen! :) (de azért gyorsan megnéztem vagy 3 kacsasütős receptet)

Névtelen írta...

Milyen érdekes! Azt mondod "zöldpaprika" pedig látom, hogy PIROS!!!!
Megérdemelt dicséretet kaptatok bűven, nem szaporítom ezzel a szót, viszont kigúvadt szemem nem tudtam levenni az XL-es törpeharcsáról.
Követelem lelőhely nyilvánosságra hozatalát! Persze megelégszem azzal is, ha csak nekem mondod meg.:-))
üdv, csi