by PO
A reggeli a tegnapi kacsasült alja-maradéka volt, kenyérre kenve. Nem zsír, hanem reszketeg, remegő pecsenyelé. A tönkölykenyerem ehhez nagyon megfelelő, együttműködő partner volt. Az éledő jókedv jeleként néha felkiáltottam: rilett, bazmeg! Hiába, na, ha akarunk, tudunk és értünk a gasztrosznobok nyelvén is!
A reggeli után letöröltük a szánkról a maradék morzsákat, következett a mai szereposztás. Süllőcske lett a séf, én meg sztázsoltam (ez krumplipucolás, mosogatás, de ezzel a dumával soha nem lehetne becsajozni, úgyhogy). Végig követtem, segítettem, fotóztam, meg a posztírás is nekem jutott. Na, ki járt jobban, vajon? Megjegyzem, hogy ő meg hazavezetett ebben a hideg, esős időben. Ő sasol a sötétben, cibálja a kormánykereket, én meg ülök itt a meleg szobában és gombokat nyomkodok, csongrádi kadarbort kotyolok.
A mai első program egy halpaprikás elkészítése volt. Egy ilyet vízionáltunk:
Ezt lehet pontyból, meg sok mindenből. A mai poszt attól különleges, hogy csukából és törpeharcsából készül. A netes keresők számára egzaktabban: halpaprikás, csuka, törpeharcsa. És attól igazán egyedi, hogy Süllőcske főzi.
Könnyű volt lemondani a szabadtűzi főzés örömeiről, kint eső, szél, 5 fok árnyékban. Így aztán beszorultunk.
Akkor nézzük a perkelt csuka esetét lépésről lépésre.
|
Az alapanyagok. |
|
Párolódik a hagyma a sült vajban. |
|
Filéződik az XL-es törpeharcsa. |
|
Finom zöldpaprikákat bele! |
|
Paprikát bele! |
|
Egy kis kadarbort is... |
|
Belekerülnek az alaplé kellékei, a gerincek, csontok. |
|
A csuka és törpefilé sózása, nem sokkal a főzés előtt. |
|
Csontok ki! |
|
Gazdag lett az alaplé. |
|
A szép húsok is belekerültek. |
|
Párolódnak. |
|
Utópaprikázás igen választékosan. A háttérben egy következő poszttéma, forrásban. |
|
Utolsó kóstolás. |
|
A csipetkéket is kiszaggattuk... |
|
...majd megfőztük. |
|
Aztán fotogén is legyen, ne csak finom! |
|
Hosszú az út egy ilyen fotóig. De megéri végigmenni rajta! |
|
Szóval ez a perkelt csuka igaz története.
A zöldpaprikák Süllőcskéék kertjéből valók voltak, a hagyma makai, a paprikák szegediek, a bor pedig csongrádi kadarbor volt, csak hogy a cönológia terén is rend legyen. És a halak sem a teszkóból jöttek!
Készült még ma két másik érdekesség is, ezek is hamarosan következnek.
19 megjegyzés:
Korán reggel olvastam, ez egy merénylet volt ellenem:majd' meghalok egy tányérnyiért! :)
Jó cucc! Elképzeltem a kalandúrát a Zsáka-Furta-Csökmő-Darvas útvonalon Szeged felé.
A "kadar" szótól kiakadok. Mifelénk is dívik újabban, ahol semmit nem tudnak rendes nevén nevezni a kadarka felnőttesítése. A "ka" pedig ez esetben nem kicsinyítő képző. A "makai" hagyma szóban erős Süllőcske hatást érzek.
Egyszer szó szerint betegre ettem magam harcsapaprikással, úgyhogy fenntartással kezdtem olvasni, de mire a végére értem beindult a nyáltermelődésem. Ez jelent valamit! :)
Különben meg csak a nokedli miatt eszünk paprikást, pörköltet, nem?
Laci, a kadarkácskát én nem tudom, hogyan KELL nevezni.
Egy biztos, kadar megnevezéssel találkozom leggyakrabban, illetve a Pusztamérges, Ruzsa, Forráskút, Zsombó vonalon az idősek kadárbort emlegetnek.
Perkeltünk pedig a keményebb, táblás húsú és zsírosabb, krémes állagú halak párosításáról szólt, az erőteljes ízek, aromák jegyében.
A "kadar" az egy másik szó. Ha minden igaz a hunoknak valami tisztsége volt.
Kedves Laci, én szívesen kiegyezek a kadarka szóval is.
A néveredetről még annyit, hogy maga a szőlőfajta a balkáni térségből terjedt az Alföldre és a szekszárdi borvidékre, nagyjából az 1600-as években.
A szerb, albán területre viszont Közép-Ázsiából hozták, egyesek szerint a hunok, mások szerint az őket követő avarok.
Nevét állítólag Skadar városról (Albánia)kapta, és az sincs teljesen kizárva, hogy köze lehet a hun bírói tisztség nevéhez, ha figyelembe vesszük az időrendi és hangi egybeeséseket.
De mondom, én nem állítom azt, hogy tudom, mert valójában nincs erre elég tudományosan bizonyítható tényálladék.
Valamikor a csongrádi kadarka is igen híres volt. Mondjuk nekem a büdös, kocsmaszagú bor meghatározás illett rá.
Laci, ha már ekkora luftot rúgtál kadarka ügyben, különösen vicces, ahogy lenokedlizted a csipetkénket :D
Ps.: annyira kifinomult a stílusérzékem, hogy a szekszárdira még sík részegen sem mondanék kadart :-O
@Anica: ma még meg tudnám menteni az életed'! :))
. . .
Különben Süllőcske hozott egy kis pénteki halászlevet - csak hogy folytassam a kínzásotokat. Na, az még egy remekmű! Kár, hogy ma elköltöm az utolsó adagot. Hidegen, kocsonyaként, tönkölykenyérre.
Nagyon - nagyon...
(Süllőcske milyen elmélyülten koncentrál. Nála a főzés is alkotóművészet.)
te Imre!
előző életedben te valami középkori börtönben lehettél kínzómester:)
kutya
PO! ne izgass! :DDDDDDDD
Hajdú Laci, a nokedláj az nem csipetke és nem is galuska, ha jól tudom. :P
Hmm... egy jó kis vajasgaluska... kiskanállal (gyk:teás) szaggatva :)
Nem tudom, a bor lenne kocsmaszagú? Nem a pacákok, akikből kipárolog? Én még büdös bort sosem ittam. De ezentúl figyelek. Laci, felhívhatlak, ha tanácstalan vagyok? (mint egy kisközség):P:D
Nagyon jók vagytok! Úgy kelletek Ti a magyar (gasztroblog) kultúrának, mint az egyben sült kacsának a tisztességes sózás.
Ez a csipetke dolog nem egy félreértés? Valahogy, ha ekkora csipetkéket kapnék egy bablevesben, igencsak reklamánék :)
Amúgy sárga vagyok az irígységtől, hogy ilyen kajákhoz jutsz hozzá!
Andrássom, akkor minden félreértés.
A hatalmas katona félreérti az aprócska szabót, hogy mekkora egy arasz, a szárma méretének megítélésében összekülönbözik valahány tájegység népe.
Levesben apróbb, köretnek harapósabb, durvább csipetkét képzelek. Karakteres, csukaízhez, vastag, ízes szafthoz, nem jó a kisasszonyos levesbetét.
Legalábbis PO-val férfiasabb, mokány tésztát éreztünk a pörihez, nincs az a konvenció, aminek ízlelés nélkül alávetném magam.
A tésztás mód nagy képviselői a sváb hagyományú emberek, Közép-Dél- Dunavidék ad csipetkét a halpaprikáshoz. Senki70 véleményét hallgatnánk szeretettel, ő decsi.
A pöri jó volt, úgy találtuk.
@Márkaséf: köszönjük szépen! :) (de azért gyorsan megnéztem vagy 3 kacsasütős receptet)
Milyen érdekes! Azt mondod "zöldpaprika" pedig látom, hogy PIROS!!!!
Megérdemelt dicséretet kaptatok bűven, nem szaporítom ezzel a szót, viszont kigúvadt szemem nem tudtam levenni az XL-es törpeharcsáról.
Követelem lelőhely nyilvánosságra hozatalát! Persze megelégszem azzal is, ha csak nekem mondod meg.:-))
üdv, csi
Megjegyzés küldése