Nagy Lúkolbász Degusztáció

Megvolt. Megtartottuk. Ez volt a világ első lúkolbász degusztációja. Hogy miért Nagy? Nyilván marketing megfontolásból. Ha azt toltam volna ide, hogy Kis Lúkolbász Degusztáció, ki a fene olvasta volna el? És még egy ésszerű megfontolás: 1940 előtt az I. világháborút még csak úgy emlegették, hogy Nagy Háború...

A kóstoló résztvevői a debreceni Mester8 vendéglőben gyülekeztek egy borús hétköznap délutánon. Béla, a sokat látott tulajdonos izgatottan kukkantott be néha a különterembe, volt már itt sok minden, nade lókolbász miatt összecsődülni?

Előkerültek a hűtődobozból a szeletelhető hőfokú, hetek óta szellős helyen tárolt kolbászok, vagyis a versenyzők. Az asztalnál helyet foglaltak a szigorú, ám kíváncsi tekintetű kóstolók, vagyis a versenybírók.

Itt semmi nem volt reprezentatív. Se a kolbászok, mert tetszőleges darabokat vásároltam húsboltokban, multináci áruházakban. Több volt, de nem mindegyik szikkadt meg kellőképpen, azok nem jöttek el versenyezni, azok mennek a fagyóba. Ide csak a legszerencsésebb 7 lókolbász jutott el.

A kóstolók kiválasztása is erősen kifogásolható. Igaz, hogy volt közöttük 2 hölgy és 4 férfi, 5 magyar és egyszem mongol, az életkor 31-től 67 évig terjedt, az átlag 47, de szó sincs arról, hogy jól leképeztük volna a lókolbász fogyasztó populációt. Mentségemre szolgáljon: oly kevesen szeretik ezt a fajtáját a nyers húsnak, hogy a kóstolókat lámpással kellett keresni. Elenyésző kisebbség vagyunk mi, lóhúsevők.

Tehát akkor dobpergés, következzen a versenyzők bemutatása. Ide teszek egy száraz táblázatot (nagyítható!), aztán beszélek az első benyomásokról:

A Nyakasfarm lószalámija vasalt marhabélbe töltött, professzionális kinézetű cucc volt, címke nélkül, merthogy kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ekképpen a mezőny egyetlen amatőr résztvevője. Sötét, érett szín, szikkadt, kemény állag.

A Virágoskúti vastagkolbász volt az egyetlen bioélelmiszer a csapatban. A címkén egy szabatos megnevezés állt: füstölt, nyers, érlelt ló-mangalica vastagkolbász. Mangalica vastagbélbe töltötték, fél kilós volt egy ilyen darab. Olyan házi jellegű, rusztikus kolbásznak tetszett. A nem hivalkodó címkét az akasztóra helyezték.

A felsőzsolcai jövevényt a gyártója úgy nevezte el, hogy PIKÁNS LÓ KOLBÁSZ. Szolíd, jellegtelenül fakó címkével, átlagos kolbász megjelenéssel.
A Surjányhús Kft. nem sokat vacakolt az elnevezéssel, LÓKOLBÁSZ főcím, füstölt szárazkolbász alcím. Ellenben volt piros-fehér-zöld színezés a címkén. Már a kolbász külső megjelenésén látszott, hogy ez lesz a legnagyobb szemcsézetű kolbász, a többit finomabb rostélyon darálták.
A Létavértesről érkezett kolbász sem visel hangzatos nevet, nem akar többnek látszani, mint egy átlagos Lókolbász. Nemzeti színű címke itt is. Ez a kolbász tűnt a legvastagabbnak a vékonyak között.
Az újlétai lókolbász külső megjelenése ugyanazt az ízlést követi, mint az előző. Csak semmi cicoma. Egy olcsó szárazáru ne cifrálkodjon!
A legtöbb gondolkodást a szigetszentmiklósi kolbász címkéje igényelte. A szemre legvékonyabb kolbászra simuló címke míves volt, nemzeti színnel, ősmagyaros jelenettel és egy ütős névvel! Azt a nevet kapta a Kft. marketing osztályán, hogy Ond Ló Szárazkolbász. Nem tudom, mire gondoltak, amikor azt is ráírták, hogy Szigeti Hét Vezír, elég életszerűtlennek tartom, hogy a honfoglalás harmadik hulláma után Ond és 6 stratégiai partnere bármilyen okból összezsúfolódott volna a Csepel-szigeten.

Vegyük elő a szemüvegünket - ha szükséges, lupét is - és nézzük, mit lehet még megtudni ezekről a kolbászokról. Mindegyiken példásan fel volt tüntetve a minőség megőrzésére, fogyaszthatóságra vonatkozó dátum. Mindegyiken szépen felsorolták az összetevőket. Nem is hittem volna, milyen érdekes olvasmány a lókolbászok címkéje.

Nem is gondoltam volna, hogy 7 kolbász közül 3 esetben is belenyúlunk a nátrium-glutamátba. Basszameg, még itt is???
Azt sem értem, miért nem lehet cukor nélkül kolbászt készíteni, egyesek azt mondják, kiemeli az ízeket. Nem tudom, egyszer csinálok erre egy összehasonlítást.
Érdekes dolog lehet egy ilyen receptúra összeállítása. Az újlétai kolbásznál olvasom, hogy 75% lóhús van benne. Az Ond kolbászra meg ráírták, hogy 100 kg kolbászhoz 102 kg lóhúst használtak fel.
Amikor a Virágoskúti vastagkolbászon apró betűiből mindenféle trükkel sikerült kisilabizálnom, hogy mit tettek bele, hosszan elgondolkodtam azon, vajon honnan szereznek bio borsot?

Nos, a bírálat szabályait végtelenül egyszerűre szabtam. Megnézzük a szálas kolbászt.  Majd az egyik szponzortól kapott szabolcsi szalonnázó bicskával felkarikázzuk.  Metszet, szín, kinek mi a fontos. Ezek után a külső megjelenést 1-3 ponttal kell értékelni.
A karikát kézbe véve meg kell szagolni. A kapott illatképet össze kell vetni a gyerekkori emlékekkel, az após kolbászával, a  ma reggeli virslivel, mindegy. A lényeg, hogy az illat 1-4 pontot ér. Nem többet.
Csípünk egy falat kenyeret, esetleg sajtot, vagy egy kis darab ecetes uborkát és végre megkóstoljuk a kolbászkarikát. És akkor jöhet a beszélgetés, egymás közötti szöveges értékelés. Ha kialakult az ízről a vélemény, akkor jöhet a pont 1-től 5-ig.

Ilyen egyszerű, ezzel nagyjából megoldottam a felmerülő súlyozási problémákat is. Ez a szempontrendszer működőképes, ki is próbáltuk. Ettől tudományosabban nemigen lett volna érdemes, ez mégsem egy akadémiai bizottság.

Hamarosan folytatjuk képekkel és a lényeggel!